Törésteszt!

Péntek volt. Reggel 10-kor keltem. Már akkor volt valami nyugtalanság a levegőben. Apa már rég elment dolgozni. Megnéztem egy filmet, utána Marcinak támadt egy ötlete. Hát nem gondolkoztam sokat, belementem.

Marci kiment, és 2 tojással a kezében tért vissza. Reggel 11 óra volt. A vakáció utolsó napjai telnek, és én már halálra unom magam. Marci is. Azt találta ki, hogy rendezzünk távol dobó versenyt. Tojásokkal. Az ablakból. Ez akkor még jó ötletnek tűnt.

Arra gondosan figyeltünk, hogy ne találjunk el senkit és semmit. Körülbelül 12 óra lehetett, mikor egy ember talán észrevette az ablakunkból repülő tojásokat. Mi is észrevettük, hogy észrevett. Megijedtünk! Lebuktunk az ablak mögé, de már késő volt. Ebben a pillanatban már megbántam az egészet. Francba a tojásdobálással! Most mi lesz?!

Az ember, aki észrevett, egy terepjáróból szállt ki, ami egy fa mögött állt. Már csak ezért is lehetetlen volt, hogy eltaláljuk, de mindenesetre észrevett minket, annyi szent. Az ember felkiabált. Mi meg sem mertünk moccanni. Attól kezdve ki se dugtuk a fejünket az ablakpárkány mögül. Ő viszont nagyon kitartó volt. Nem tudom mennyi ideig álldogálhatott az ablak alatt, de egy végtelenségnek tűnt. Aztán egyszer csak elment.

Marcival mindketten fellélegeztünk. Azt gondoltuk, hogy ha ezt most ennyivel megússzuk, akkor soha többet nem csinálunk ilyet. Sajnos nem volt szerencsénk. Az ember kisvártatva visszatért egy papírt lobogtatva a kezében. Én még jobban megijedtem, ha ez egyáltalán lehetséges. Csak annyit láttunk, hogy bejön a házba, aztán kisvártatva csöngettek az ajtón. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk. Legalább Apa itthon lett volna. Ebbel baj lesz! - mondtam a Marcinak. - Nyugi, Beni, menj csak ki, és nézd meg, hogy ki az és mit akar. Remegő térdekkel, de valahogy kimentem a folyosórácsig. Ő volt az. Azt kérte, hogy engedjem be a lakásunkba és had nézze meg, hogy innen jött-e tojás. A bűntudattól eszembe se jutott, hogy ellenkezzek.

Az ember azt állította, hogy megdobtuk a kocsiját, egy másik kocsinak letörtük a visszapillantóját és egy embert is eltaláltunk. Mindezt a tojásainkkal. Mind hazugság volt. Ki akarta velünk fizettetni a kárt a kocsiján, amit állítólag mi okoztunk neki. Azt állította, hogy a tojástól lejött a festése és behorpadt a kocsija. Ha egyáltalán megdobtuk, mert mi nem dobtuk meg, az holt biztos. Azt állította, hogy fel vagyunk jelentve a rendőrségen. Elkérte a telefonszámát Apának. Marci megadta. Nem tudott mást tenni.

Apát ez az ember kirángatta egy megbeszélésről, és össze-vissza hazudozott a történtekről. Apa nem hagyta magát. Hazajött, és tisztázta velünk a történteket. Mi elmondtunk neki mindent töviről-hegyire. Az ember egész este Apát hívogatta, hogy elmondja neki, fel van jelentve. Ha nem fizeti ki a kárt amit állítólag egy tojás okozott, nem vonja vissza a feljelentését. Mi nem fizettünk neki, mert egyszerűen nem volt igaz amit mondott. A feljelentésről szóló papírt senkinek nem mutatta meg. Tanúi, bizonyítékai nem voltak. Szerintem egyszerűen csak pénzt akart kicsalni tőlünk.

Nagyon sajnáltuk Marcival amit tettünk és meg is bántuk. Ennyit nem ér egy péntek délutáni tojásdobálás.




Beeney & heloimi