Apával, Marcival és a barátnőjével, Lillával indultunk el Vácra 10 órakor. Előtte csomagoltunk szendvicseket, emiatt picit össze is kellett kapni a konyhát, mert rettenetesen nézett ki. A babszem már ott volt a fenekemben, hát pakolni már semmi kedvem nem volt. Apa és Marci összeállította a fotós/filmes felszerelést. Szóval mentünk a megyeri híd felé, a Györesztől kölcsönkapott autóval (Györesz, köszönjük!). Az M2-őn építkezés volt, ezért csak 10:50-re értünk a pályára. Most is majdnem elkéstünk, szokás szerint. Ez egy különleges versenynek ígérkezett. Nem csak azért, mert esélyem van feljönni az összetett ötödik helyre, de talán eljön egy srác a versenyemre, aki jó tanácsokkal szolgálhat. Talán később az edzőm is lehet. Ki tudja?!
Ahogy megérkeztünk, szinte azonnal ültem is gokartba, hogy lefussam az első szabadedzés futamomat. Még soha nem voltam ezen a pályán azelőtt. Féltem is kicsit tőle. Persze hamar kiderült, hogy teljesen felesleges félelem volt, hiszen ez a pálya is ugyanúgy teljesíthető, mint a többi. Nem ment olyan rosszul a szabadedzés.
Míg én az első köröket futottam, megjött Apa volt kollégája, meg az a bizonyos srác, a jövőbeli edzőm. Örülök neki nagyon, hogy eljöttek Vácra. Az edző segített egy csomó mindenben. Hogy miket csinálhatnék jobban a pályán. Egyik kanyarban szélesebben mehetek, a másik előtt fékezni kell, meg ha bedőlök, akkor jobb a gokart súlyelosztása. Én meg próbáltam teljesíteni, de az az igazság, hogy túl sok tanácsot kaptam ahhoz, hogy mindre oda tudjak figyelni. Mindegy! Amire tudtam, arra figyeltem. Így hát, amikor beszálltam a következő gokartba, akkor sikerült 8 tizeddel jobb időt mennem.
Apa barátai elmentek, és jött az időmérő. Az ötödik körben jöhettem én. A legjobb gokarttal mehettünk mi, legkisebbek. Az 5-ös számúval. A kedvencem! Mentem is vele egy jó időt. 28.142. Ez volt a legjobb időm szombaton. Nagyon örültem neki. Az időmérőn végül hatodik lettem, így a versenyen a hatodik helyről indulhattam. Sok idő nem volt pihenni, jött a versenygépek sorsolása. Itt még lehet nagyot bukni, mert sajnos a gokartok egyáltalán nem egyformák, sőt... Szombaton az 1-es és az 5-ös gokart volt beállítva a legjobban. a 2-es és a 4-es kifejezetten rossz volt, és sajnos a 8-as gép sem ígért semmi jót. A 8-as gépet húztam. Ez van...
Mire a futam elkezdődött megjött Zoli is, Apa másik barátja, aki mindig el szokott jönni a versenyemre. Új motorja volt, amit még a rajt előtt megcsodáltunk. Klassz gép! Én nem szeretem az ilyen gyors motorokat, de azért szép volt.
Felálltunk a rajtrácsra. Lendült a kockás zászló, és nekivágtam a versenynek. A rajt jól sikerült. De sajnos 1 ember megbírt előzni. Nem csoda, az övé volt az 1-es gép. Nem voltam szomorú, folytattam a versenyt. Jól döntöttem. A kezdeti helyezkedések után kialakult egy versenysorrend. Az én gokartom nem nagyon ment, ezért arra rendezkedtem be, hogy legalább a mögöttem lévők ne előzzenek meg. Ez egy kivételével sikerült is. Kis szerencsével arra még számíthattam, hogy ha előttem ütközés van, akkor még előrébb léphetek a nyolcadik helyről. Ez be is következett. Ugyanaz a srác, aki a rajt után megelőzött, a gumifalban kötött ki, így újra a hetedik helyen voltam. A végére még egy előzés is sikerült, így visszaszereztem a 6. helyezést a legrosszabb gokart-al. 10 pont.
Összesen 118 pontom van. 6 pont választ el az ötödik helytől, és már két verseny van hátra. Remélem meglesz az ötödik hely a bajnokságban. Örülnék neki.
Ez volt a 10. versenyem. Remélem jönni fogtok a 11. versenyre is. Várok szeretettel mindenkit.
-Sziasztok
Beeney & heloimi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése